Mindannyian görgetünk köveket. Ragaszkodunk hozzájuk, pedig nehezek. Amikor már nem bírjuk, könnyítünk magunkon: húzni kezdjük. Egy röpke pillanatra felderül arcunk, ám rövid időn belül érezzük, ugyanolyan nehéz, mint amikor görgettük. Sebaj! Tovább okoskodunk úgy, hogy először vállunkra, majd a hátunkra dobjuk őket. Azt hisszük így jobb lesz, majd ez olyan erőt ad, hogy újabb köveket hajítunk a már meglévők mellé…

Miközben a súlytól elvakultan tovább cipelünk, nem is látjuk, hogy valójában egy helyben állunk saját délibábunk kellős közepén.