Jöhet akár prezentáció, előadás, tréning, vizsga, bemutató, tárgyalás,
ez a lecke neked is segíthet
Munka mellett szereztem meg másoddiplomámat. Izgalmas, intenzív időszaka volt ez életemnek. Sokszor éreztem úgy, csak nappalokból áll a 24 óra: vizsgaidőszak első napján felkapcsoltam a villanyt, majd egy hónap múlva lekapcsoltam azt. Azért, hogy némi időt nyerjek, az egyetem 5 éve alatt számtalan jó tanácsot hallgattam meg arról, hogyan tudnék a leggyorsabban, legrövidebb idő alatt a legkevesebb energia befektetéssel profin felkészülni vizsgáimra. Már az első év végére „bevált” tippek és trükkök hada állt rendelkezésemre, amikből kedvemre mazsolázgattam…
Egy alkalommal büntetőjog vizsgára készültem, és nem több mint 4 napom volt arra, hogy kb. 2×30 tételből felkészüljek. Tudtam, hogy ilyen rövid idő alatt, ennyi információt lehetetlen megtanulni. Már pont azon gondolkodtam új időpontot kérek, amikor egyik csoporttársam „bomba biztos” technikát ajánlott: készülj fel úgy, hogy megtanulsz mindegyik tételhez 7-8 lényegi, odavágó mondatot…
Jól hangzott, és mivel ez bizonyult az egyetlen használható módszernek neki is veselkedtem…
Aznap reggel kb. 420 mondattal a fejemben indultam útnak. Amikor megláttam, hogy egy híres bírónőnél vizsgázom úgy éreztem, okosabb volna meglehetősen szerény tudásom megvillantása helyett nyúlcipőt húznom! Félelmem óriási volt, ám eszembe jutott egy kedves tanárom intelme, miszerint minden vizsgára be kell menni, mert soha nem tudhatod, mi történik…
Fejesugrás a reménybe…
Bementem. Ketten ültek a teremben, az egyik ember felelésre várt, a másik a tételeit dolgozta ki. Húztam, leültem, majd mintha kártyalapokat lesnék óvatosan megnéztem a két tétel címét. Tűrhető! – gondoltam, ám egy perc sem telt el és a 2×7 mondat papírra került. Óvatosan felnéztem és megdöbbenve láttam, a felelő még csak az első tételét mondja, én viszont már készen vagyok minkét téma „kidolgozásával”!
…soha nem tudhatod, mi történik!
Forgott velem a világ! A felelő szépen, lassan, tagoltan beszélt. A mellettem ülő fénysebességgel írt, tolla, mintha orvosi receptet írna, hangosan kopogott az asztalon. Úgy éreztem, elmém irányítása a pánik kezére jutott, nincs hatásom semmire. Az idő csigalassúsággal ment. Egy ideig magam elé bámultam, tisztán láttam bukásomat. Arra gondoltam, semmi baj, legalább megpróbáltam! Percekig lazítottam ezzel a gondolattal, és éreztem, blokkoló félelmem szép lassan alábbhagy, amikor – mesébe illő módon – hirtelen eszembe jutott valami!
Csodás furcsa ötlet
Már foglalkoztam azokkal a témákkal, amik itt hevernek előttem, ráadásul külön-külön tudok mindkettőhöz 7-8 lényegi, célzott mondatot mondani! Mi lenne, ha ezt a pár mondatot úgy adnám elő, hogy miközben elmondom őket, el is magyarázom, amit mondok!?
Az ötlet működőképesnek tűnt én pedig nagyon izgatott voltam! Némi önbizalmat generálva magamnak úgy döntöttem, hogy papíromon „főpróbát” tartok! Minden leírt mondat után újabb, magyarázó mondatot biggyesztettem. Csodával határos módon az én tollam is kopogni kezdett az asztalon, és annyira belemerültem a felkészülésbe, hogy mire végére értem a két tételnek rám került a sor!
A vallomásom
A bírónő szigorúan nézett az előtte heverő papírokra, majd fel sem nézve intett: az Ön tárgyalása kezdődik! Határozott mozdulattal leültem, magam elé rendezve papírjaimat. Vártam. Néma csend volt. Eltelt pár másodperc, majd a tanár felnézett: kezdheti! Kedvesen, szemébe nézve rámosolyogtam – ami látszólag meglepte őt – majd határozottan, közepes hangerővel, gyönyörűen artikulálva belekezdtem mondandómba. A bírónő még mindig nézett, és szép lassan bólogatni kezdett. Éreztem, hogy amit mondok, az jó. Sőt! Jól is éreztem magamat, mert magamat adtam. Gondolkodtam , mondtam, magyaráztam…
A feleletem rövid volt, a bírónő pedig nagyon okos! Miután elhallgattam azt mondta: Ön nem tanulta meg az egész tételt! Ez világos! Viszont amit tud, azt olyan meggyőződéssel, határozottsággal, és olyan profin adja elő, hogy maximálisan meggyőzött arról, tudja és érti is amit mond!
…
A vizsgám négyes lett. Az érdemjegyet nem azért kaptam, mert keveset tanultam, hanem azért, mert meggyőzően mondtam el azt a keveset, amit tudtam. Boldog voltam, noha érzéseim két irányba húztak: egyfelől örültem, másfelől szégyent éreztem, hogy ettől, még sokkal jobban is felkészülhettem volna.
Számomra a tanulság mindebből az, hogy
- mindig fel kell készülni minden előadásra, vizsgára, tárgyalásra!
- Nem mindig a megtanulandó anyag mennyisége számít, hanem az, hogy lényegre törő, célzott mondatokat tudj!
- Nem érdemes magolva készülni, mert blokkolhat, sokszor az értő tanulás vezet el a sikerhez! (Igen, van úgy, hogy magolásra (is) szükség lehet…)
- A feszültséget és félelmet tudatosan kell kezelni! Amikor elmém megnyugszik és elengedem a pánik helyzetet, produktív lehetőségek érkeznek!
- A spontán beszéd tanulható, és érdemes foglalkozni vele!
- Óriási jelentősége van az egyes kommunikációs eszközöknek: szünet, hangerő, szemkontaktus, gesztikuláció…!
- Önismeret, önbizalom, hit képes átlendíteni bármilyen nehézségen! Ezek azok az erőforrások, melyek segítségével önmagam lehetek!
- Bizonyos helyzetekbe – még akkor is, ha reménytelennek tűnik – bele kell menni, mert tényleg soha nem lehet tudni…
A sikeres prezentációhoz, előadáshoz, vagy akár tárgyaláshoz számos technika és módszer létezik, és talán a legjobb, hogy mindez tanulható.