Egyik nap még minden menetrend szerint történik velünk, aztán pár percen belül képes az addig felépített világunk romokba dőlni. Elkeseredve kapkodunk, próbálunk magunkhoz térni, és szép lassan azon kapjuk magunkat, hogy leltárba vesszük mink maradt, majd siratjuk a veszteséget. Összeomlunk. Mindannyiunkkal megtörtént már ez. Most velem is.

Átlagosan indult a nap

Ez a hétfő is átlagos napnak indult, pont olyannak, mint bármelyik. Épp rutinszerű köreimet futottam, mikor megcsörrent a telefonom, és kiderült, párom egy meggondolatlan döntése következményeként addigi életünk örökre megváltozott. Minden, amit addig felépítettünk, minden, amit a jövőnkre elterveztünk másodpercek alatt elérhetetlen messzeségbe repült. Dühösen és zavartan néztem magam elé és kerestem azokra a miértekre a választ, melyektől azt reméltem, megnyugtatnak. Érzetem, időre van szükségem ahhoz, hogy visszanyerjem józan gondolkodásomat és újból tisztán lássak.Váratlanul ért a hír, holott számítani lehetett rá. Látva bizonyos előjeleket tudni lehetett, hogy a vesztébe rohan. Cipésznek cipője, lélek embernek szerette lelke lyukas. Annak ellenére, hogy tudtam, csak annak lehet segíteni, aki nyitott rá, lehetetlennek tűnt elfogadnom a veszteséget. Hiába akartam megóvni a fájdalomtól, veszteségtől, csalódástól, ha neki feladata van velük, akkor mámor-ittasan, egyenesen fejjel rohan a falnak.

Lelki összeomlás

Már-már banális, hogy legtöbb esetben a becsapódás után kristály tisztává válik számára a valóság. Kijózanodik. Szeme újból élesen lát, füle meghall hangokat, szavakat, mondatokat, gondolkodása, mint egy óramű szerkezete lassan kattogni, majd ütemesen ketyegni kezd. Lázas leltározásba fog, felméri tette következményeit: a nyereséget és a veszteséget, majd velem együtt ő is összeomlik. Együtt sírunk a kanapén, majd szép lassan bekúszik egy nagyon furcsa gondolat a fejembe. A sírás születésünk utáni földi létünk legeslegelső reakciója. Az addig természetesnek érzékelt valóságunk megváltozik, és egy új kezdődik! Újjászületünk, és új életünk egy fantasztikus, kalanddal teli csodás utazásra cserélődik. Elvesztjük a régit, miközben kapunk valami sokkal jobbat. Születésünk pillanatát valójában nem bánat, hanem örömkönnyek kísérik, hiszen ez a legcsodálatosabb dolog, ami velünk történhet! Hamisítatlan, valódi ünnep!

Könnyekből születő teremtő gondolat

Még nem pontosan értem miért és honnan jött ez az új gondolat, de szédülni kezdek tőle. Érzem, egyre mélyebbre hatol és nem enged, ezért hagyom, hogy erősödjön. Te jó ég! Mit csinálok? Mit csinálunk ezzel a helyzettel pontosan? Siratunk egy megszokott, állandónak hitt valóságot, miközben eszünkbe sem jut, hogy ez, talán ugyanaz a sírás, amivel életünk kezdődött! Miért címkézem fel ezeket a könnyeket gyász könnyeknek? Mi van akkor, ha ezek pont olyan életigenlős, új élet kezdős, ünneplős könnyek, mint amit születéskor ejtünk? Mi van akkor, ha minden egyes sírás, amit bánat, félelem, szomorúság, fájdalom okoz az nem más, mint a változás, fejlődés előjele? Mi van akkor, ha most megengedem magamnak, hogy észrevegyem a helyzetben lévő más nézőpontot?

Eltelt pár nap és barátkozom ezzel az új, tisztító gondolattal. Egyre inkább azt érzem, párom döntése és annak következménye valójában nem csak őt, hanem engem is segít és támogat. Éberebben érzékelem mindazt, ami most körülöttem történik. Jobban figyelek magamra és reakcióimra, és nagyon sok olyan érzés tör felszínre, amit ezidáig elnyomtam, vagy nem ismertem! Egyszer csak új ötletek, megoldások, lehetőségek születnek és hihetetlen inspirációt érzek arra, hogy tegyem a dolgomat. Szép lassan rájövök, lehetőségeket kaptam. Változom. Eljött az ideje a régi elengedésének és egy új születésének. Néha még visszalépek és makacsul kapaszkodom megszokásaimba, holott érzem a sejtelmes ismeretlen hívását. Minél mélyebbre engedem az új ünneplésének gondolatát, annál inkább megkönnyebbülök, ami őrült szabaddá és könnyűvé tesz. Ráülök erre a fuvallatra és érzem, repülök új gondolataim, céljaim szárnyán. Beleborzongok, hogy ez a hatalmas áldás, azon a hétfői napon született, ami pont olyan átlagos napnak indult, mint bármelyik!

Köszönöm!