Miért vonzunk be életünkbe mindig ugyanolyan helyzeteket, embereket, eseményeket?
Gábor 3 éve konfliktusban áll főnökével. Egy rossz kommunikáció következtében kapcsolatuk odáig fajult, hogy a főnök ahol tud támad és mar, Gábor védekezik és elkerül. Mostanra annyira elmérgesedett a helyzet, hogy Gábor – nem látva a helyzetben rejlő megoldatlan leckét és lehetőséget – azon gondolkodik, új állás után néz. A helyzet nem új számára, előző munkahelyét is ilyen okokból hagyta el…
Az „ismétlődés” nem csak munkahelyi esetekben fordul ez elő, hanem baráti,- és párkapcsolatokban (mindig „szemét pasi/nő” bevonzása), illetve bizonyos helyzetekben egyaránt megfigyelhető.
Mit nem tanultunk meg? Mit nem veszünk észre?
Annak idején azért kaptunk házi feladatot az iskolában, hogy gyakoroljunk, nagyobb jártasságot és tudást szerezzünk az ismétlések során. Voltak, akik szerették a leckéket, könnyen és gyorsan megoldották, voltak, akik nyögve-nyelősen rágták át magukat a különböző feladatokon, no és voltak, akik neki sem fogtak lustaságból, vagy azért, mert nem bíztak magukban.
Mostanra hátunk mögött hagytuk a tanulás intézményi formáját, ám sokszor anélkül, hogy tudnánk róla, újabb feladatokat kapunk. Az élettől. Mindkét esetben leckéről beszélünk. Mindkét lecke valamit megmutat, megtanít, gyakoroltat, ráadásul mindkettő eredményének célpontja mi, saját magunk vagyunk. Ezek a feladványokat egyénre szabottan kapjuk, vannak közöttük olyanok, melyeket egyedül megoldunk, néhányukhoz pedig segítséget kérünk. De vajon mindig látjuk? Mire és miért jó ez nekünk?
Akik nem veszik, vagy nem akarják észrevenni egy-egy velük szembe jövő helyzetben rejlő lehetőséget, esetleg a kudarcokat nem vagy nem jól kezelik, azok nem hajlandók látni ezeket a tanításokat. Ők azok, akik inkább elkerülnek és menekülnek egy-egy megoldásra váró feladat elől. Ez is egy megoldás. Azonban így elmennek olyan események, helyzetek, emberek mellett, melyek magukban rejtenek olyan információkat, melyek új megoldást, irányt és inspirációt adhat(nak) számukra. Gábor sem először találkozott ezzel a helyzettel, volt már ilyen, „tipikus” konfliktusa. A munkahelyváltás ebben a helyzetben egy menekülési út, ám maga a kialakult kommunikációs helyzet kezeletlenül marad. Azáltal, hogy helyet, struktúrát és formát változtatunk, a lecke még nincs megoldva.
Ezek után hogyan tovább?
Érdemes időt szán
ni magunkra és elgondolkodni, milyen hasonló, visszatérő szituáció van munkahelyünkön vagy életünk más területén. Összegyűjtve ezeket, közös vonást, tulajdonságot keressünk bennük, majd ha tényleg szeretnénk megszabadulni ezektől, tegyük fel a kérdést magunknak: „Mit mutat számomra ez az ember vagy helyzet? Mi az, amit látnom kell, ahhoz, hogy másképp alakuljon a végkimenet?” A válaszok nem mindig jönnek azonnal, vagyis némi türelemre és gyakorlásra van szükségünk a sikerhez. Épp úgy működik, ahogy annak idején, az iskolában tanultuk a betűket: először csak részleteket, aztán az egyes betűket, később a szavakat végezetül mondatokat, fogalmazásokat is tudtunk írni. Gábor esete és a hozzá hasonló többi, újból és újból előforduló munkahelyi vagy magánéletbeli helyzet legyen gyanús és őszintén vizsgáljuk meg közelebbről!
Ha mi nem is, de leckéink egészen biztos, hogy szeretnek bennünket és ragaszkodnak hozzánk. Addig vannak jelen életünkben, addig ismétlődnek – sokszor egyre erőteljesebben – míg meg nem látjuk és tanuljuk azokat a tanításokat, ami egyéni fejlődésünkhöz szükséges. Az élet adta házi feladataink nehézségi foka és bonyolultsága abban a pillanatban, amikor megjelennek életünkben, sokszor érthetetlennek és láthatatlannak tűnnek számunka. Minél inkább keressük az adott siker vagy kudarc helyzetben a „Mit tanultam ebből a helyzetből? Miért és mire jó ez nekem?” kérdésekre a választ, annál közelebb kerülünk a megoldáshoz. Ennek következtében könnyen és gyorsan megtanulunk elfogadni és elengedni, sőt többnyire nem is találkozunk többet ugyanazzal a feladattal.