Már nem akarom elméletben élni az életem!

Valódi életről szerintem akkor beszélünk, ha azt meg-, és átélem minden oldalával együtt! Nem mondhatom azt, hogy csak a pozitív dolgokat kérem belőle, mert akkor sosem tudnám meg milyen íze, színe, illata, gondolata, textúrája van a jónak!
Ahhoz, hogy ezt értékelni tudjam, szükségem van olyan tapasztalások, érzések megélésére melyek viszonyításként szolgálnak. Ezek a „rossz dolog”-nak nevezett események, melynek két oldala van. Az egyik keserűséget, fájdalmat, hiányt… okoz, a másik viszont olyan kincset ad kezembe, mellyel képes leszek meglátni és megtalálni benne a jót.

Ez a lehetőség mindenki számára adott, ám nem mindenki akarja látni. Rossz és jó kapcsolatának látására csak azok képesek, akik meg merik élni az életet. Ők keresik és észre akarják venni a leckét, tanítást, tanulságot… a nehéz helyzetekben.  Nem mindig könnyű és egyszerű ez az út, ám egy egész életet leélni elméletben, és nem megengedni magunknak megélni helyzeteket, soha meg nem élni kudarcokat, bukásokat, pofonokat lehetetlen! Idővel a rosszban szerzett tapasztalataikat, érzéseiket megtanuljuk magunk javára fordítani azért, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból!

Mindehhez nem több mint pici nyitottság és bátorság kell. Mert aki nyitott és bátor, az mer lépni és kíváncsisága tovább hajtja és kész Meg van a  kíváncsiság, megbocsátás, elengedés képessége és az, hogy kész önmagát és ezáltal a világot elfogadni, szeretni olyannak amilyen.

Tedd meg magadért!