Valamennyi tréningemre, prezentációmra, előadásomra
valamikor 80-as években kezdtem felkészülni

Kb. második-harmadik osztályos lehettem, amikor irodalom órán azt a feladatot kaptuk, hogy tanuljunk meg egy verset. Szorgalmas, lelkiismeretes diák révén neki is álltam a feladatnak. Egész délután tanultam és vártam, hogy Anyu hazaérjen a munkából, mert minél előbb szerettem volna felmondani neki frissen szerzett tudományomat – bezsebelve ezzel egy jó nagy adag anyai dicséretet és elismerést.

felkeszules-pezentaciora

Tisztán emlékszem, amikor Anyu fáradtan belépett az ajtón és én türelmetlenül betuszkoltam a szobába, ő pedig lerogyott az ágy szélére. Türelmesen, szívében szeretettel hallgatott, miközben hangosan már-már énekelve kántálni kezdtem a verset. Mondókám végére érve izgatottam kérdeztem őt:
–    Na! Milyen voltam?
Anyám nagyon kedvesen rám nézett, majd lágy hangon ennyit mondott:
–    Háááááát…., megtanultad és felmondtad a szöveget. Ebben ügyes vagy!
–    Megtanultad és felmondtad a szöveget????? …és hol marad az elismerés? Mi kell még neki?

 

…és a helyzet, csak egyre rosszabbá vált…

Anyám, látva zavaromat megkérdezte: érted miről szól a vers? Tudod mi az üzenete, mit akar mondani a költő? Miután megbeszéltük és átbeszéltük a lényeget arra kért, kezdjem el most ennek megfelelően újból elmondani a verset. No, én mondtam! Tudom, hogy hihetetlennek tűnik de ami ezután következett, az minden képzeletemet felülmúlta!  Minden egyes szó után leállított és elmondta, hogyan kell(ene) hangsúlyoznom, hol és miért kell szünetet tartanom, gyorsítanom vagy lassítanom az élmény fokozása érdekében. Útravalóként még annyit mondott: gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj! Talán nem meglepő, hogy csupán az első versszak végig jutottam el, mert vörös arccal és könnyes szemmel csak annyit tudtam fogaim között sziszegni: Jól van! Akkor mutasd meg Te, hogyan kéne csinálnom!

Nem tudom, hogy kinek volt szerencséje 8 év körüli gyereket sokkos állapotban látni…, mert én pont olyan voltam! Anyu nem verset, hanem egy csodálatos, érzésekkel, gondolatokkal teli, színes történetet mondott el. Ha jobban belegondolok, ő kisebb koromban soha nem mesét mondott, hanem mesét mesélt! Varázsolt!

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy Anyukám fiatalon számtalan versmondó versenyen vett részt, később tanítónő lett és drámajátékot tanított. Ennek köszönhetően hallotta mi az, ami hiányzott belőlem és mi az, amit a legtöbb óvodában, majd az iskolában előadásmódként elfogadnak: a bemagolt szöveg unalmas, ritmikus kántálását.

Majd én megmutatom, milyen fából faragtak!

felkeszules-eloadasraInnentől kezdve sportot űztem abból, hogy a kudarcok ellenére kicsikarjak magamnak némi elismerést. Hozzáállásom a következő, igen sajátos és furcsa képlettel foglalható össze:

magolás → előadás → kritika → bőgés →  Mutasd meg! → még több bőgés → dac

Vagyis bemagoltam a szöveget, büszkén „eldaloltam” a verset, anyukám kritizált, én fellázadva példamutatást kértem, majd rájöttem Te jó ég! Milyen gyengén teljesítek! Újabb bőgés következett, végül dacosan úgy döntöttem, kezdek mindent elölről.

Ez a sajátos működési modell állandósulni látszott egészen 18  éves koromig, amikor gyerekekkel kezdtem el foglalkozni. Elképesztő mennyiségű mondókát, verset és mesét kellett megtanulnom előadni úgy, hogy pici gyerekeket a csoda birodalmába varázsoljak.

Anyuval az évek során begyakorolt szövegtanulási mód itt is működött, ám ekkor már elkerülhetetlennek látszott, hogy változtassak a begyakorolt régi megszokásomon. A sok gyakorlásnak köszönhetően a magolást lecseréltem és helyette a szövegértelmezéssel kezdtem, majd szövegtanulás következett, az előadás után a szokásos kritika (igen, ez valahogy a mai napig megmaradt Anyu részéről), majd Mutasd meg! után bőgés, végül gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás… egészen addig, míg Anyu azt nem mondta: Nagyon jó! Jól csináltad! Na! Gyakorolj még egy picit! …

Teher alatt nő a pálma!

A sok magolás, kritika, gyakorlás és az az őrületes dac, miszerint a kritika ellenére sem adom fel, egy szép nap oda juttatott, hogy a felnőttképzésben találtam magam meghívott óraadóként.

Az iskolába munkanélküliek, útjukat kereső, ám nem találó fiatalok jártak, így meglehetősen érdektelen pillantások, elvárások fogadtak az első percekben. A legelső közös élményem velük az volt, hogy belépve a terembe az egyik srác maga mellé mutatva odaszólt nekem:  Gyere Szivi, itt van egy üres szék! Csüccs le mellém! Miután tisztáztuk, hogy én leszek trénerük és, hogy kinek, hol lesz a széke, zavaromban a tananyag gyors darálásába kezdtem. Viszonylag rövid idő után rájöttem, hogy ez így, itt, ennél a társaságnál nem működik. Három lehetőségem volt. Vagy sírva kirohanok, vagy nem figyelek rájuk és tovább darálok, vagy félredobom az óravázlatomat és a tananyaggal kapcsolatban különféle történeteket kezdek mesélni.
Ez utóbbit választottam! Nagyon halkan érdekességeket, megtörtént valós eseteket kezdtem mondani nekik az anyaggal kapcsolatban.  Talán 10 perc sem telt el, amikor arra lettem figyelmes, 34 felnőtt, kritikus szempár nézett rám. …és figyeltek! Engem! …én meg csak meséltem és meséltem, miközben észrevétlenül feldolgoztuk az anyagot.

felkészülésprezentációra

Azt gondolom, ami engem sikerre vitt, az nem más, mint
•    biztos szöveg tudás/szöveg tanulás, a mondandó pontos megfogalmazása. Amikor pontosan tudom mit akarok mondani, akkor jobban bírom a nyomást és a stresszt, mert magabiztossá, tudatossá válok!
•    A szöveg értelmezése, kulcsmondatok kiválasztása, abban segít, hogy összeszedett és célzott legyen mondandóm.
•    A szövegnek életre keltése – hangsúly, tempó, ritmus, hangszín, szünet tartás, valamint a helyes légzéstechnika gyakorlása, mert ezek mindig, minden körülmények között érzelmet keltenek a másikban, és segítik a mondandó megértését.
•    Spontaneitás, rugalmasság. Mind a kettő az eddigiekből következik, és többek között a váratlan helyzetek kezelését szolgálja.
•    Jelenlét, megjelenés, szenvedély mert ezzel teszem élvezetessé önmagam, és közönségem számára mondandómat.
•    …no és némi dac, mert ez segített hozzá, hogy csak azért sem adom fel!

Érdekelne ebben a témában tréning? Jobban, hatásosabban szeretnél kommunikálni? Esetleg Te vagy az, aki izgul, már-már retteg a mások előtti  megszólalásoktól?

Ide kattintva megmutatom Neked, mi a legjobb megoldás!