Kiégés avagy a burnout

Rita mindig is örökmozgó volt. Éveken át „pörögve” élte életét, ám egy ideje arról panaszkodott, hogy egyre többször kimerültséget érez, folyamatosan csökken a teljesítőképessége, ráadásul, ha nem muszáj, akkor szívesen kihagyja a barátokkal, rokonokkal való találkozókat. Kezdetben azt gondolta, majd magától visszajön életkedve, lendülete, ám a helyzet nem változott…

 

Azokat érinti leginkább, akik napi szinten emberekkel foglalkoznak. Veszélyeztetettek lehetnek többek között:

  • Ápolók, ápolónőkkiégés
  • Banki alkalmazottak
  • Orvosok, fogorvosok
  • Idősgondozók
  • Menedzserek
  • Politikusok
  • Pedagógusok
  • Tanárok
  • Ügyfélszolgálati munkatársak
  • Előadóművészek
  • Újságírók
  • Trénerek stb…

Gyanakodj, a kezdeti fázisban vagy!

A kiégés alattomosan és észrevétlenül közelít, sokszor fel sem tűnik, hogy érintettek vagyunk. Kezdeti fázisban aktivitás, magas fordulatszám és eredményesség jellemző, ám érzelmileg „valami hiányzik” érzés tölt el bennünket. Mivel eredményességünk nem csökken és látszólag jól, könnyen és könnyedén végezzük munkánkat, a belső érzelmi jeleket elnyomjuk.

Benne vagy!

Amennyiben megjelenik egy érezhető teljesítménycsökkenés, már benne vagy a kiégésben. Érzelmi kimerültségünk tovább nő, gyakorta elégedetlenkedve megjegyezzük: „Nincs elég/több erőm/időm…” vagy „Üres vagyok belül, de nem tudom mi hiányzik az életemből…”, esetleg „Fel kéne töltődnöm, szabadságra kéne mennem!”. Jellemzően elkerüljük munkatársainkat, barátainkat, rokonainkat, jobban érezzük magunkat egyedül, mivel csökkenő eredményességünk miatt, így biztonságban érezzük magunkat.

Nyakig benne vagy!

Ekkor már az előző két fázis érzelmi üressége valamint a közösségektől való eltávolodás újabb tünetekkel párosul. Megjelenik az életkedv elvesztése és a céltalanság érzése. Az sem ritka, hogy a kiégés következtében depresszió, vagy valamilyen káros, önpusztító szer használatához nyúlunk.

Bármelyik fázisból mindenki számára van kiút

Újból ragyogva és lendületben érezhetjük magunkat, ha eltolódott értékrendünket, önbecsülésünket, lelki-gondolati-testi erőforrásainkat, életszemléletünket és életvitelünket megvizsgáljuk, majd helyrebillentjük.

Figyelj a belső hangodra, ami mindig, óramű pontossággal jelzi, ha baj van, feltéve, hogy akaratoddal, makacsságoddal hagyod szóhoz jutni. Aki úgy érzi, belőle „kifelejtették” ezt az adottságot, az most észreveheti, hogy mégis létezik a „hang”, csak most sem figyelt magára! Csendesedj le, kapcsold ki amikor csak tudod a tévét, rádiót, telefont, legyél egyedül és engedd meg magadnak, hogy új érzések és gondolatok jelenjenek meg. Teremts egyensúlyt múlt, jelen és jövő között, töltsd minden idődet a jelenben.
Vizsgáld meg időbeosztásod, szakíts régi szokásaiddal, bátran lépd át komfortzónádat, keress új irányokat és főleg új célokat.

Tedd meg magadért!