Amikor kevés egy gondolat…

 

– … igen, gondoltam már rá, hogy megteszem / feltöltöm / megírom / szólok neki…!
– És léptél?
– Ja! Még nem!

Van úgy, hogy elég csak egy gondolat és máris bevonzzuk életünkbe a megfelelő embert, tárgyat, helyzetet, ám vannak olyan esetek, amikor ez édeskevés.

Munkám során számos állásbörzén volt szerencsém előadóként vagy kiállítóként megfordulni és érdekes tapasztalatokra tettem szert. Személyiségemből fakadóan szeretek beszélgetni az emberekkel. A legjobban azt szeretem, amikor úgy kérdezősködöm, hogy egy kérdés után újabb kérdést teszek fel egészen addig, míg valami igazán produktív és tartalmas megoldást nem találunk. Jó esetben ezek a „kérdezgetős” beszélgetések el-, és tovább gondolkodtatják partnereimet, noha a mostani élményeim alapján a kapott válaszok engem is rabul ejtettek.

Hivatásom segítésről szól, arról, hogy legjobb tudásom szerint támogassak embereket többek között abban, hogy élet, ezen belül karrier céljaikat megtalálják, jól és a helyükön érezzék magukat. Éppen ezért a következő rövid 3+1 pontból álló összefoglaló és tippsor is azért készült, hogy aki magára ismer cselekedjen, akit pedig nem érint még a téma felkészülhessen egy esetleges munkanélküli állapotra.

1. Milyen pozíciót keres?

Ez, az alap kérdés hozta leginkább zavarba az embereket – és engem is -, mert 10 megkérdezett emberből 3 tudta pontosan, hogy milyen pozíciót, pozíciókat keres. Leggyakoribb válaszok a következők voltak:

Nem tudom! Fogalmam sincs! Csak keresek valamit, hogy legyen munkám! Valami olyasmit keresek, hogy… Idáig ezt és azt csináltam, de most is kéne valami…

Megoldás, tipp:

Ahhoz, hogy a kérdésre megadd a választ gondold át és hozz döntést arról, pontosan milyen munkát képzelsz el magadnak, mi az, amit szívesen csinálnál. Első körben sokszor humorra vesszük ezt az egyébként igen komoly feladatot, ezért adj időt arra, hogy tisztán lásd helyzetedet, magadat.
Mindannyiunk személyisége rejt olyan tartalékokat, lehetőségeket, még akkor is, ha adott pillanatban ezeket nem látjuk. Nyitottság önmagunk megismerésére és arra, hogy lássuk melyek azok a személyiségjegyeink, élet és munkatapasztalataink, melyeket leltárba vehetünk, majd eredményesen építkezhetünk belőlük a legelső, elhagyhatatlan lépés. Látva ezeket a tényeket, könnyen meghatározhatjuk azokat az irányokat, melyekre célokat, majd a célokhoz tartozó megvalósítási, cselekvési terveket állíthatunk fel.

2. Milyen módszerekkel technikákkal próbálkozott idáig?

– kérdés válaszai sajnos hasonlóan az előbbihez: kurták. A legtöbb ember két fórumot szokott említeni: állásbörzék és a web. Kicsit mélyebbre ásva akár csak a webet illetően, bizony sokszor kiderül, hogy a különböző állásportálokon való böngészésben kimerül a keresés.

Megoldás, tipp:

Némi önismereti barangolás után az online felületeken való böngészésen túl, ahová csak lehet, fel kell tölteni önéletrajzunkat kísérőlevelünkkel együtt. Ezen felül, pici kreativitással és óvatossággal Facebook, LinkedIN profilunk, saját weblapunk, blogunk, videó és hangfelvételeink (podcast-ok) is segítségünkre lehetnek.
Offline lehetőségek közül az állásbörzéken való aktív részvétel mellett nem szabad elfelejteni kapcsolati tőkénk bevetését sem. Nagyon gyakori, amikor valakinél rákérdezek a kapcsolati hálójának pillanatnyi állapotára, hogy a kikerekedő szemeken kívül választ nem kapok. Manapság egyre kevesebb pozíció van és  HR-esekre óriási nyomás nehezedik a cégek szűkülő bérkeretei és a kiválasztás felelőssége miatt. Így érthető, hogy sokan inkább ajánlások, cégen belüli hirdetések útján vesznek fel új kollégákat.

3. Mennyi a fizetés igénye?  Mennyit szeretne keresni?

Hűha………! Idáig 120 000 forintot kaptam kézhez.!Nem is tudom…jó volna ugyanennyit, vagy hasonlót, vagy többet…

Megoldás, tipp:

Önismeret + minimum szint + megpályázott pozíció piaci ára = fizetési igény
…vagyis más szavakkal: eddigi tapasztalatok, végzettség reális értékelése + amennyit mindenképp keresned kell ahhoz, hogy rezsit, hitelt, ételt… fizethess + bérkalkulátorok segítségével kapott átlag fizetési ráta = fizetési igényed számszerű összege.

 

+ 1 kérdés helyett jöjjön három tipikus válasz, kifogás, mely szintén önismeret, önbizalom, döntés és cselekvés hiányából ered

  1. Azért nem találok munkát, mert túlképzett vagyok, bár, van ötletem, hogy mihez tudnék kezdeni! – akkor miért nem lépsz? Mire vársz? Íme egy tipikus eset a „gondolat önmagában még nem elég” helyzetre. Munkanélküliként nincs idő várni, főleg nem úgy, hogy van ötleted! Mikor akarod megvalósítani? Majd, valamikor egyszer? MOST van itt az idő!
  2. Van egy csomó végzettségem, de még szívesen tanulnék valamit! – és tapasztalatot mikor fogsz szerezni belőlük? Ha több végzettséged is van, szerencsésebb vagy mint az átlag! Ez azt jelenti, hogy mindegyik végzettség egy potenciális lehetőséget rejt számodra, csupán fel kell állítani mindegyikre egy célt a hozzá tartozó cselekvési tervvel. Ne habozz, tervezz!
  3. Elmúltam már 40., 50. éves…már nem kellek senkinek! – Nehezebb helyzetben vagy, valóban. Ám megvizsgáltad már milyen mennyiségi és minőségi tapasztalattal rendelkezel a pályakezdőkhöz képest? Elkészítetted már a kapcsolati hálódat? Felkerested őket egytől egyig? Megvizsgáltad azt, milyen lehetőségek rejlenek személyiségedben ahhoz, hogy esetleg saját lábra állj?

Igen, lehet mondani és vitatkozni szociológiai, oktatási, politika, gazdasági… összetevőkről, azonban két kérdést soha nem szabad figyelmen kívül hagyni:

  1. Akarsz-e dolgozni?
  2. Hajlandó vagy-e tenni érte?

Gondolkozz, dönts, lépj! Tedd meg magadért!