Te melyik munkakereső típus vagy?

 

Évek óta tartok csoportos tréningeket és egyéni coaching üléseket munkájukat elvesztett embereknek. Az alábbi írás az eddig eltelt évek során összegyűjtött tapasztalataimból született azzal a céllal, hogy aki magára ismert Munkakereső 1-ként, annak segíteni tudjak.

Néhány évvel ezelőtt jómagam is jártam a munkanélküliek cipőjében, én tipikus Munkakereső 1 voltam. 11 hónapig keresgéltem… Ennyi idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, valamit nagyon rosszul csinálok!

Tehát nem az a célom, hogy megbántsalak, hanem, hogy magadra ismerj és lásd, érdemes és van mit tanulnod! Az, hogy pánikba esel és azt sem tudod mihez kapj, nem a Te hibád!
Munkakereső 1 és Munka(kereső)találó 2 között csupán hozzáállás és szemléletbeli különbség van! Egészséges öngondoskodás és menedzselés. Ez az, amit soha nem tanított meg nekünk senki, azonban ma már bárki számára megtanulható!

No, de nézzük, Te melyik munkakereső típus vagy?

 

 

Munkakereső 1

Munka(kereső)találó 2

Első reakciók

Úristen! Munkanélküli vagyok! Mindenki azt mondja és mindenhol azt hallom, hogy manapság lehetetlen elhelyezkedni! Képtelenség munkát találni!

A lakás részleteket és a rezsit nem tudom majd fizetni, így enni már pláne nem tudunk!
A gyereknek le kell mondanom az összes szakkörét és külön óráit, mert nem lesz rá pénzem.

Itt állok, keresgélek és lehet, ebből az állapotból megyek majd nyugdíjba is! Nyugdíj! Most jut eszembe! Hogy lesz így nyugdíjam???? ….

Elhelyezkedem! Új kihívásokat, feladatokat keresek magamnak. Tudom, hogy ez időbe kerül, lehet egy-két hétbe, hónapba, akár fél évembe…

A történtek következtében a  rendelkezésemre álló időt befektetésnek tekintem, önmagamat fogom fejleszteni.

Első lépésként megőrzöm nyugalmamat, aztán leltárt készítek magamról. Kíváncsi vagyok, mennyit változtam az utóbbi időben.

Felmérem ismerősi körömet, és átgondolom, kivel, mikor, hogyan, milyen célból veszem fel ismét a kapcsolatot.

Gondolatok önmagukról

Ezer éve nem foglalkoztam magammal. Azt sem tudom milyen céljaim vannak, illetve már abban sem vagyok biztos, hogy valaha voltak… Egyáltalán merre tartok én???

Semmilyen eredményem, sikerem nincs, illetve ami van, említésre sem méltó!

Nincsenek egyedi, csak rám jellemző tulajdonságaim. Kiemelkedő képességeim, tapasztalataim és személyiségem nincsenek, mindenben teljesen átlagos vagyok.

Alig beszélek/nem beszélek nyelvet, nyelveket meg pláne nem!

Kinek is kellenék én? Ennyi!  Nekem tutira nem jön ez össze! Egyszerűen fogalmam nincs, hogyan kezdjek hozzá!

A legfontosabb, hogy értékeljem az elmúlt időszakot és tisztázzam, mi az, amit már szakmailag, emberileg, pénzügyileg, barátilag… letettem az asztalra.

Megvizsgálom, hogy korábban megtalált küldetésem és kitűzött céljaim szerint most hol tartok, szükség szerint módosítok rajtuk. Ki tudja?! Ezen önismereti  munka alatt talán az is kiderül ideje teljesen új vizekre eveznem és más területen felépíteni szakmai karrieremet!

A legjobb, ha most rögtön nekiugrom személyiségem leltározásának és rögzítek mindent, ami az elmúlt időszakban történt velem.

Izgalmas munka előtt állok, máris elkezdem!

Időmenedzsment

Egész nap az állásportálokat bújom! Keresek, kutatok, tömegével küldöm el önéletrajzomat, amire még választ sem kapok!

Reggel óta a lakásban ülök, egyedül vagyok, és gondolkodom. Gondolkodom azon, hogy mit tanuljak még, min változtassak. Már mindent elolvastam ezzel kapcsolatban, volt is pár jó tipp és trükk, ám nem hiszem, hogy ezek nálam is működnének. Emlékszem, egyszer kipróbáltam egy ilyen tanácsot, és két nap után kiderült nálam nem működik!

Megőrülök itthon lenni! Ez agyrém! Mondtam én, hogy nem fog menni!

Nem egész nap ülök a gép előtt. Napi ritmusom van. Felkelek, reggelizem, majd sportolásként futni megyek. Megnézem az aktuális ajánlatokat, és ami céljaimmal, tapasztalataimmal, személyiségemmel összecseng arra elkészítem önéletrajzomat.

Délben ebédelek, van úgy, hogy egy régi ismerősömmel, barátommal együtt. Ilyenkor mindig megemlítem nekik, helyzetemet és azokat az irányokat, melyek megmutatják számukra mit is keresek.

Délutánra mindig szervezek magamnak valami elfoglaltságot. Rossz időben könyvet olvasok, esetleg selejtezem a lakás valamely pontját, jó időben sokat tartózkodom a szabadban.

Hálás vagyok azért, hogy végre van időm magamra.

Barátok, ismerősi kör kezelése

Ma találkoztam pár baráttal. Említettem nekik, hogy keresek valami melót, ám csak annyit mondtak, „Ok, ha hallok valamit, majd szólok!”.

Szerintem utána sem fognak nézni….Beszélgetés közben azért mindig nagyon rendesek, mert nyugtatnak azzal, hogy nekik is van kb. egy tucat ismerősük, akik ugyanebben a cipőben járnak!

Készítettem egy tematikus listát ismerőseimről. Ehhez nem csak a Facebook-ot használtam, hanem kiszélesítettem a kört. Rájöttem elképesztő kapcsolati köröm van!

Hetente többször szervezek magamnak  találkozót, vagy ingyenes Skype-os beszélgetést velük és elmesélem nekik, milyen céljaim vannak, pontosan mit keresek, milyen pozíciók érdekelnek.

Mindig megegyezem velük egy olyan időpontban, amikor felhívhatom őket és érdeklődhetek keresésükkel kapcsolatban.

Tudom, hogy ismerőseim nem a személyi menedzsereim így visszahívásuk csakis az én felelősségem és feladatom.

Felkészülés önéletrajz írásra

Rákeresek néhány sablonra az interneten. Állati szerencse, hogy ilyen sok van fent, ráadásul csak néhány szót kell kicserélnem (vagy még azt sem) és máris készen vagyok. Még jó, hogy kitöltött állapotba teszik fel, úgysem tudnék magamról mit írni!

Ez legalább gyorsan és egyszerűen megy!

A pár éve megírt általános önéletrajzot frissítem az új, friss dolgokkal.

Amint látok vagy hallok egy nekem való lehetőséget azonnal módosítom, és csak az adott pozíció szempontjából releváns tapasztalatokat, eredményeket, személyiség jegyeket írom bele. Tudom, hogy ez az egyik titka annak, hogy önéletrajzom beküldése után behívjanak egy interjúra.

Felkészülés interjúra

Végre több száz önéletrajz kiküldése után behívnak! Ezen múlik most minden! Iszonyú ideges vagyok! Vagy ez, vagy semmi!

Ez az a helyzet amire nem lehet felkészülni, mert nem lehet előre tudni, hogy mit fognak kérdezni!
Hogyan viselkedjek? Mi van akkor, ha nem barátságos az interjúztató? Mennyi fizetési igényt mondjak? Mit mondjak arról, miért jöttem el a munkahelyemről?

Kész őrület ez a várakozás!

Végre eljött az én időm, önéletrajzaim célba értek!

Tudom, hogy ez egy fantasztikus lehetőség számomra, ám tisztában vagyok azzal is, ha ez most nem sikerül akkor ez a pozíció nem az enyém!

Átgondolom a lehetséges interjú kérdéseket. Beszélgetünk majd a szakmai tapasztalataimról konfliktuskezelési stratégiámról, vezetői énemről, személyiségjegyeimről, céljaimról…

Szuper! Tudom, hogy felkészült vagyok, és a siker kulcsa, hogy önmagamat adjam.

Interjú alatti gondolatok

Ideges vagyok! Jól öltöztem fel? Jó helyre ültem le? Biztos, hogy ez a megfelelő válasz?

Látom, hogy az interjúztató néha jegyzetel valamit az önéletrajzomra. Biztos azt írja rá, hogy „alkalmatlan” vagy, hogy „nem ő a mi emberünk”!

Most meg miért mondta/kérdezte ezt? Mit akar ezzel mondani? Még meddig kérdez?

Jó kérdések, már vártam őket! Végre elmondhatom miért én vagyok a nyerő befutó!

Milyen jót beszélgetünk!

Interjú utáni gondolatok

Ez rosszabb volt, mint egy kivégzés. Borzasztó! Volt olyan kérdés, amitől annyira megdöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam.

Az interjúztató néha fapofa volt, kérdezett, de láttam, nem is érdekli őt a válaszom.

Firkálgatott egy papírra, aztán meg rám nézett (szinte szuggerált) és bólogatott. Hol mosolygott, hol hümmögött…

Mindezek után, az interjú végén még azt kérdezte:

– Van-e valamilyen kérdése a pozícióval vagy cégünkkel kapcsolatban?
– Miért? Kellene, hogy legyen??????

Beszélgettünk.  Pont úgy, ahogy elképzeltem.

Éreztem a kölcsönös szimpátiát, ettől függetlenül tudom, nem biztos, hogy enyém a pozíció. Amikor belépett egy kolléga és váratlanul közbevágott tudtam, ez az interjú része, így nyugodt maradtam. Nyugodt fejjel átgondolt válaszokat tudtam adni.

Jó volt, hogy a végén kérdezhettem, mert újabb információkra tettem szert és így, ennek megfelelően tudtam egy összefoglaló mondatot mondani.

Visszautasítással való megküzdés

Ez már a pofátlanság netovábbja! Még egy szót sem küldenek, vagy, ha mégis, akkor egy keret levélben megköszönik ugyan a részvételemet, de közlik, nem én vagyok a nyertes pályázó! Most mi a fene lesz velem? Tudtam, ha ez nem jön össze, akkor vége mindennek!

Ráadásul már egy újabb hét is eltelt az előző válasz óta, és még mindig nem hívtak be a következő interjúra.

Bosszant és elkeserít. Van úgy, hogy emiatt nem alszom éjszaka. Fekszem az ágyban forgolódok, vagy a plafont nézem, és közben kattog a fejem….hol rontottam el, mit csináljak!

A barátaim és párom szerint is depressziós vagyok…

Semmi gond! Ez a pozíció nem nekem volt szánva. Jó lett volna, ha engem választanak, de ezek szerint más kvalitású szakemberre volt szükségük. Jobb is így, hiszen, ha most felvennének rövid időn belül kiderülhetne, hogy nem én vagyok az emberük.

Viszont nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolnak rólam, írok is pár sort az interjúztatónak. Ebből biztosan sokat tanulok, hiszen szakemberként lát engem.

Addig míg nem találok rá az állásra tovább folytatom a szisztematikus keresést.

Elhelyezkedési idővel kapcsolatos gondolatok…

Már 2 hónap, 1 nap 8 óra és 45 perc telt el azóta, hogy keresgélek!

MEGŐRÜLÖK! Minden pillanatomat és gondolatomat az  állástalálás köti le.

Már enni és aludni sem tudok.

Óránként átböngészem az ajánlatokat, és érzem lakásunk börtönként tart fogva.

Amióta nincs munkám rengeteget haladtam önismeretem és  kommunikációm fejlesztésével.
Rendbe tettem fejben és környezetemben mindazt, amire oly sokáig nem volt időm.Tudom és érzem, már nem kell sokáig várnom. A sok baráti, ismerősi találkozó, kapcsolataim ápolása és építése, valamint az interneten talált ajánlatok minden nap közelebb visznek álmaim állásához.Idő közben elkezdtem ismerősöm cégébe besegíteni, hogy ne essek ki a gyakorlatból.A minap egyik partnerükkel beszélgettem, aki elhívott egy interjúra….

Elhelyezkedés utáni gondolatok…

Végre valahára 14 gyötrelmes hónap után van állásom!

Anyagilag kifogytam minden tartalékomból, és úgy érzem magamat mint akin hónapokon keresztül egy úthenger parkolt.

Annak ellenére, hogy nem a legideálisabb ez az állás, nagyon örülök neki!  Manapság örüljön az ember, hogy van munkája, ne válogasson! A legjobb, ha meghúzom magamat, mindent elvállalok és befogom a számat.

Remélem, soha többé nem kell ezt az őrületet végigélnem!

Tudtam, hogy sikerül! Hatalmas energiával és motivációval megyek dolgozni  nap mint nap.
Nem gondoltam volna, hogy így repül az idő! 2 hónapja lettem munkanélküli és máris az új munkahelyemre járok be. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a munkahely sem életbiztosítás. Éppen ezért nem hagyom abba az önismereti munkát és önmagam fejlesztését. Tudom, hogy sokkal értékesebb ember és munkaerő vagyok, ha képzésekre járok és tanulok. Önéletrajz portfóliómat folyamatosan karban tartom és kiegészítem az újdonságokkal, arra az esetre, ha ez élet egy újabb karrier-lehetőséget nyújt felém!

Munka(kereső)találó 2 leszek»

Próbáld ki magad!