Görbe tükör

Az egész úgy indult, hogy kitavaszodott, és tudtam, az elmúlt évekhez hasonlóan idén is gyorsan beköszönt a nyár. Biztos voltam abban, hogy eljött az utolsó perc arra, hogy „kontúrosabbá, feszesebbé” varázsoljam magamat. Az internetről és a tévéből dőltek a bőrfeszesítő, fiatalító, le,- és elcsúszott női idomokat azonnal megemelő csoda termékek, ám az olcsó tuningnál most többre vágytam. Beiratkoztam spinningre. Évekkel ezelőtt jártam órákra, így tudtam, ha gyors és hatékony megoldást szeretnék, bicajra kell pattannom.

Az első óra lelkesedésemtől és lendületemtől vezérelve gyorsan telt, ám gyanús volt, hogy 20 perc után lüktető, lángoló vörös fejjel zihálok, és nem tudtam, mit fogok csinálni a hátralévő közel 30 percben. Úgy éreztem, nekem most akkor ennyi elég is, mert nem tudok már levegőt venni se, nemhogy tekerni! Aztán körbenéztem a teremben és pánik jött rám. Rajtam kívül mindenki tekert, így újból tekerni kezdtem én is…

Aztán a következő alkalmak is pont ilyen gyötrelmesen teltek el: üvöltő zenei aláfestés közben befeszített vállakkal kapaszkodtam a kormányba, és dobáltam magamat, a „túlélésért”. A fizikai megterhelés mellé persze a gondolatok is jöttek, így azon morfondíroztam, vajon lesz-e valaha olyan, hogy a többiekkel együtt én is élvezem, amit csinálok, nem pedig az életemért küzdök! Hetek teltek el őrült módon tekerve.

Az első változás

Az első változás akkor következett be amikor az oktató megjegyezte, hogy óra alatt végig attól félt, hogy elájulok vagy agyvérzést kapok! Miután elmondtam neki, hogy én is komolyan tartottam ettől, és valami lehet, hogy nem stimmel nálam, mosollyal az arcán megnyugtatott, hogy minden OK velem, majd azt mondta, Erika! Ez az egész rólad szól!, majd hozzátette, hogy Ő csak adja a keretet, az instrukciókat, ám nekem kell eldöntenem, hogy mennyit és hogyan vállalok ebből. Ekkor még nem értettem mit jelent ez…

Hiszem, hogy minden helyzet okkal jön velem szembe azért, mert dolgom van vele, így eszem ágában nem volt feladni. Inkább  vettem egy „okos” pulzusmérő órát, és elkezdtem „okosan” edzeni, ám kezdetben úgy tűnt ez sem segít. Edzés közben, amikor belenézve az előttem lévő mozivászonnyi tükörbe gyötrelmes képet láttam: kínlódva tekerő, bíborvörös nő, aki hol leül, hol kiáll, néha futást erőltet, levegő után kapkodva zihál… ráadásul, amikor rápillantottam az órámra legalább 4%-kal azonnal feljebb ugrott a mutató, mert olyan ideges lettem, az amúgy is magas pulzusszámomtól. Tehát a helyzet csak annyit változott, hogy egyrészt az „okos” edzés miatt már frászt is kaptam a pulzusomtól, másrészt azon kaptam magamat, hogy olyan furcsa dolgokon kezdek gondolkodni: milyen betegségek voltak a családomban, esetleg lappang bennem valami, meg azon, hogy az én koromban, már nem bírja úgy az ember, és egyáltalán, minek nekem ez az egész????

Fizikai és szellemi energia

Több havi fáradtságos tekerés közben feltett ezer kérdés és stabil önmarcangolás után aztán bekövetkezett az áttörés, és rájöttem, már rég nem a kontúros idomokért tekerek! Már-már banális volt, milyen könnyen hagytam abba ez elmémmel való harcot, rádöbbenve arra, hogy saját magamtól nem hallom a válaszokat! Szóval tovább tekertem és már tudtam, mindaz, ami bennem van – legyen szó örömről, bánatról, feszültségről, szabadságról… – tökéletesen leképezhető az órákon.  Alkalomról alkalomra olyan felismerésekre jutottam, ami tisztulást hozott. Rájöttem, minden egyes tekeréskor döntéseket hozok. Bírom, vagy nem bírom! Erőmön felül küzdök az izzadságos az eredményért, vagy engedem testemnek és gondolataimnak, hogy jelezzenek mi a legjobb számomra és energiát adok magamnak.

Te jó ég! Figyelve magamra, új oldalammal ismerkedem, barátkozom. Olyan testi és gondolati oldallal találkozom, ami minden alkalommal ad számomra valamit. Majd amikor tekeréskor találkoztam a tükörben arcommal elmosolyogtam magamat. Helló! Ez is én vagyok!