A munkakeresés első lépései
– Állást keresek, tudsz valamit? Segíts!
– Nem tudom, mit akarok csinálni, de jó volna váltani…, ha hallasz valamit, szólj!
– …hát, ha tudok, vagy hallok valamit, akkor szólok! – és itt véget is ér a beszélgetés. Ismerős helyzet?
Az utóbbi időben rengeteg ilyen megkeresést kaptam! A segíts, állást keresek… szavakat értem, ám a valamit, nem tudom mit akarok, jó volna váltani…, és hasonló szerkezetekkel mindig komoly gondom akad. Visszakérdezek. Mi az a valami, amit keresel? Mi az, amivel foglalkozni akarsz? Mi érdekel? Milyen területben gondolkodsz? A válasz vagy elmarad, vagy pont ilyen, általános, semmit mondó megfogalmazásként érkezik!
Áldozat vagy túlélő vagy?
Mivel a legtöbb segítséget kérő több dologgal sincs tisztában – például azzal merre induljon, és mit szeretne pontosan… – úgy érzik áldozatok. Azt gondolják még a külvilág is elfordul tőlük, holott a legjobb szándék mellett sem tudunk segíteni nekik, mert Ők maguk sem tudják mit akarnak. Mindeközben kétségbeesetten kapkodnak, bármi jöhet, csak legyen munkájuk (igen, érthető, hogy bevételre van szükségük), ugyanakkor az eluralkodó pánik hangulatban nem veszik észre, hogy miért nem jutnak előre. Elkeserítő, lefelé húzó örvény indul, és ahelyett, hogy túlélni akarnának, inkább hagyják sodródni magukat az árral.
Félreértés ne essék, nem hibáztatok senkit! Az iskolában megtanultunk deriválni, integrálni, kovalens kötést kötni…, és még számtalan tényleg okos dolgot, ám azt, hogy a megszerzett tudással és magunkkal mit kezdjünk, arról semmit! …és, ha valamiről nem tudunk semmit, az akár úgy maradhat, nem annyira fontos. A fejünkben úgyis van már egy nagy halom tudás, tapasztalás, így köszönjük szépen újabb befektetésre – amivel megkoronázhatnánk mindezt – nem kívánunk időt pazarolni! Tovább tapossuk a mindennapi mókuskereket, unjuk, utáljuk, szenvedünk, kiégünk…, majd egy szép nap kezdődik minden elölről: Állást keresek, tudsz valamit?…
A dolog rákfenéje azonban pont az, hogy ha nem érezzük jól magunkat, esetleg munkát/állást/hivatást keresünk, akkor igenis további energiát kell fektetnünk magunkba! …vagy nem, de akkor újból beindul az ördögi kör. Nem állítom, hogy ez könnyű, ám aki mégis megretten ettől, az gondoljon arra, hogy napjaink befektetései közül – valljuk be őszintén – ez a létező legjobb: a magunknak adott és magunkba fektetett energia, amit soha, senki nem vehet el tőlünk!
Jómagam kétszer is jártam ebben a cipőben. Egyszer pályakezdőként, aztán kb. 15 év múlva életközépi válságban (mid life crisis) szenvedő újrakezdőként, így személyes tapasztalatból állítom, van kiút!
Elkészülni!
Megtalálni magadat, elhelyezkedni és nap, mint nap boldogan azt csinálni, amiben örömödet leled, ott kezdődik, hogy figyelsz eddigi tapasztalataidra, érzéseidre, vágyaidra, valaha kimondott vagy csak gondolatban elképzelt céljaidra, majd a valami szót tartalommal töltöd meg! Aki nem tudja mi az, ami érdekes számára a világban, mi az, ami érdekli, miben ügyes, esetleg gyengébb, mi az, ami igazán megdobogtatja szívét, milyen céljai vannak különböző életterületein…, annak mielőbb javaslom, kezdjen el töprengeni! Ehhez csak annyit kell tenned, hogy fenti kérdésekre megkeresed saját válaszaidat, majd lépésről lépésre tovább haladsz. Merd megélni a veled történt eseményeket, érzéseket, mert válaszokat csak így fogsz kapni! Ez lesz az alapja annak, hogy irányt találj magadnak.
Lehet, hogy először azt kezded érezni mit nem szeretnél, és őszintén szólva érdemes már ennek is nagyon örülnöd! A látni mit nem-et csak egy hajszál választja el a mit igen-től! Keresd a választ lazán, mert sokszor reflexből mindent elutasítunk abból a tömérdek tapasztalásból, ami egy adott munkahelyhez, vagy pozícióhoz köt bennünket. Tény, ami rossz el kell engedni. Azonban nem minden rossz! Igenis vannak olyan értékes erőforrásaid, melyeket érdemes megvizsgálni, átgondolni, megtartani és a későbbiek során tovább erősíteni.
Vigyázz!
A kérdésekre válaszokat elsősorban magadtól várd, és ne azonnal a végleges, tökéletes megoldást akarj! Nem győzöm hangsúlyozni, hogy időre, türelemre van szükség ahhoz, hogy megkapd a válaszokat, ráadásul befektetési kedved és kitartásod az idő haladtával, csökkenni fog. Az sem biztos, hogy rögtön látod majd a következő lépést. Talán nem is kell! Csak indulj el, mert sokszor egy apró lépés a megfelelő irányba hozza meg a tökéletes megoldást!
A legnehezebb fordulópont akkor érkezik el, mikor azt kezded érezni, legszívesebben abbahagynád az egészet! Ez az a pillanat, amikor fogadat összeszorítva arra kell gondolnod, mindaz, amin épp átmész annak az útnak a része, mely elégedettséget, megnyugvást, fejlődést… hoz számodra! Például több szempontból is érdemes támogatókat állítanod magad mellé. Egyrészt ők azok, akik elkapnak, ha zuhannál, másrészt minél többen tudnak önismereti barangolásodról, annál inkább tartani fogod magadat ahhoz, hogy ne okozz (jó esetben magadnak) másoknak csalódást.
Rajt!
Miután tisztán látod mit, miért, mennyire szeretnél, indulhatsz! Sőt! Ekkora már magadtól el fogsz indulni! Önismerettel, önbecsüléssel olyan biztos alapokkal és „versenyelőnnyel” rendelkezel, mely megfelelő magabiztosságot, irányt, kisugárzást, karizmát ad. Még azt is le merem írni, hogy a válaszok és a lehetőségek elkezdenek maguktól jönni!
Sokan kérdezitek: tényleg csak ennyit kell tennem? – a kezdő lépések megtételéhez, és ahhoz, hogy kilendülj a megszokott (nem) gondolkodási sémából, kinyitva saját magad előtt az élet kapuját „csak ennyit”! Remek hír! Igaz? Akkor ne hezitálj tovább! Vágj bele mielőbb és figyeld meg, mi történik az elkövetkező időben!